Hinduizmus

Lényege szerint a hinduizmus a hit és a vallási gyakorlat bármely formáját magába foglalhatja, követője tehát nem kényszerül arra, hogy valamelyik elemet egy másiknak a rovására előtérbe helyezze vagy éppenséggel kiküszöbölje. Indiában soha semmilyen vallási ideát nem fojtottak el, legfeljebb annyi történt, hogy az új eszme később összeolvadt a rá válaszoló más eszmékkel. A hinduk az istenséget bármilyen megjelenési formájában hajlandók tisztelni, a legszokatlanabbikban is; a tanítások tartalmát illetően szintén toleránsak, tehát természetesnek veszik, hogy mindenki - hindu vagy nem hindu - azt a tanítást követi, amelyik neki személy szerint a legrokonszenvesebb. A hindu ember felvehet valamilyen másik vallást anélkül, hogy megszűnne hindu lenni. A vallási gyakorlat szokatlan formáira, az idegen, taszító istenekre vagy az elfogadhatatlan tanításokra legrosszabb esetben azt mondja, hogy nem célravezetőek. Másfelől a hinduk eleve szintetikusan gondolkodnak, így azt is hajlamosak feltételezni, hogy a legmagasabb rendű isteni hatalmak mintegy kölcsönösen kiegészítik egymást. Az a kérdés, hogy van-e isten vagy nincs, ill. hogy egy van-e vagy több, szerintük nem tartozik a vallás lényegéhez. Utóbbi, mármint a vallási igazság, amúgy is túl van a szavakon, dogmákról vitatkozni tehát fölösleges.

ui: h ez miért került ide?! csak annyit mondok,h etika óra "shy" kistanár... :)