parkban
Sötétség uralkodik, csak itt-ott pislákol néhány lámpa, ami épp csak annyi fényt ad amennyi nem akadályozza meg,hogy a sötétség világosságba forduljon át. Behunyom szemem, hallgatom a természet csendjét mely körülöttem honol, kisebb neszek, apró zörejek, bagoly huhogása, levelek susogása, s egy szellő mely lágyan megérinti az arcom, de ez mégis több mint egy átlagos szellő, annál sokkal többet hordoz magában. Egy különös erő megszemélyesítője, jelnek is tekinthetem ki tudja.. hm vajon minek a jele.. miért pont ott és akkor? Kérdések, miértek.. válasz nincs. vagy mégis?! valaminek/ valakinek a közelsége talán? de hisz ez lehetetlen legalábbis láthatatlan.. pont ebből adódik rejtélyessége.. kézzel +foghatatlan, nem látom mégis érzem.. a hajammal játszadozik, a tincseket az arcomba söpri. hm gondoljuk csak tovább. másképp is értelmezhetem e jelet, mint szabad-ságom szimbólumát. A magam ura lennék, korlátok nélkül, másokat figyelmen kívül hagyva, egyedül mégis boldogan, szabadon, tetteimnek nincs következménye másokra nézve és ez a legdurvább az egészben.. csak létezem és nem gondolkodom, érzékelek, hihetetlen könnyűnek érzek mindent.. magamat, az életet, sehol 1 gond, probléma.. Kunderát idézve A lét elviselhetetlen könnyűségét éltem át. csupán pár pillanat volt az egész, mégis számomra igen jelentős és nem mindennapi, sőt elég ritka,h ilyesmit érezzek. de nem is ez a lényeg hanem,hogy egyáltalán átéltem, éreztem.. ez a legfontosabb. félelmetesen jó érzés, leírhatatlan.. amikor végre kezdtem átadni magam ennek az érzésnek.. akkor hirtelen kizökkentem belőle.. nem saját hibámból v. ilyesmi, nem is a természeté, ami semmiképp sem tehette volna, hanem léptek zaja, újabb hangok, neszek, zörejek.. és hipp-hopp vége szakadt, mintha itt se lett volna. de nem bánom, mert nem az időtartam az érdekes hanem maga a tény, hogy ezt a nem mindennapi dolgot ha pár pillanatra is de megélhettem, a magaménak tudhattam, itt nem birtoklási vágyra gondolok, szóval hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy így történt,aminek persze így kellett történnie.. ott, akkor.. velem..
