Séta egymagamban
Heute du. a nagy unalom ólomként nehezedett rám, ezért fogtam magam és 1 hirtelen jött ötlet eredményeképp elindultam cél nélküli bolyongásra a "big" világba. Spontán jött az egész, de nagyon szeretem a spontán jött dolgokat, ezért nagyon is elégedett vok:) nos kiléptem az utcára és mit Feude konstatáltam, hogy gyönyörű idő van, igaz a nap ekkor már nem sütött, mert a felhők foglyává vált a du. folyamán, de ez mit sem számít gondoltam és útnak indultam. Nun, mint már említettem konkrét célom nem volt,h merre is menjek, ezért csak mentem amerre a lábam vitt. Csendes, kis utcákon haladtam végig, melyekről tudni kell, hogy a kedvenceim. Hogy mivel érdemelték ki ezt a címet? Nagyon hangulatos utcákról beszélek, melyekben elég sok régi ház van, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire elnyerték a tetszésemet. Außerdem adnak otthont néhány hatalmas fának, ami újabb pluszpontot jelent a szememben. But erről majd még később.. szóval mentem- mendegéltem akárcsak a mesékben.. :) el 1 templom mellett, ami talán a 3. legnagyobb Szeged cityben, persze ezt ne vegye senki se készpénznek.. :D noha nem vagyok egy vallásos egyén, ettől függetlenül azért a templomok, nah jó nem mind, de a legtöbbje azért lenyűgöz. Elég szépre tervezett épületek lévén nem is csoda. Persze nem ebből kifolyólag szimpatizálok evvel a bizonyossal a közelünkben, mondjuk meg nem mondanám, hogy tulajdonképpen miért is, de nagy valószínűséggel a harangozás is szerepet játszik benne. Erről szintén majd még picit később.. Folytattam rögösnek épp nem nevezhető utamat, amikor pár aranyos pincérbe botlottam, akik épp a teraszra pakoltak ki. Szegénykéket feltartottam 1 ici-picit amíg elsomfordáltam köztük, remélem nem haragudtak + rám:D de kétlem mer kedvesen mosolyogtak xD Végül a Tisza parton találtam magam, kis keresgélés után +pillantottam azt a helyet, amit pont nekem találtak ki és letelepedtem a betonfal tövébe 1 könyvvel a kezemben (Jane Austen: Meggyőző érvek) amit 1 pár másodpercnyi merengés követett a távolba. Pufi kis bárányfelhők siklottak az égen + 1-2 csónak úszkált a víz tükrén. Ezt követően belemerültem új könyvembe. alig kezdtem el olvasni, amikor apró kis esőcseppek potyogtak rám, nah + a könyvemre, ami már nagyobb baj:) épp morfondíroztam magamban, hogy alig, hogy kijöttem és máris el kezd esni:( fedezékbe is juttatam a könyvemet, vártam még 1 kicsit, és csodák csodájára abbahagyta:D nah mondom elő avval a könyvvel nem megyek sehova az eső elől. Különben sem vagyok cukorból, inkább a könyvet sajnáltam, hogy elázik:S más: most kicsit nehezemre esik az írás, csöppet ááálmos vagyok lehet, hogy hnap fejezem be kis történetemet.. huhh villámlott. :D + már dörög is. szal majd hnap folyt. köv. addig is peace;)
