Freudizmus...

FREUDIZMUS: pszichológiai irányzat, Sigmund Freud lélektani elemzéseire épül - központi gondolata, hogy az ember az erkölcsi tudatával ellenkező vágyait elfojtja, tudat alá süllyeszti, de ezek az ösztönök révén tovább hatnak lelki életére - az ön és fajfenntartás ösztönei érzéki örömtörekvésekben jelentkeznek, a valóságban ki nem élhető vágyak a képzeletvilágban keresnek kárpótlást.

Freud nézetei:

Az ember pszichológiai szerkezete alapján három én létezik: Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Ezek a fogalmak alkotják a represszióval, cenzúrával, szublimációval és a szexualitás hipotézisével együtt a Freudi-emberkép kereteit.
Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, továbbá ez az erkölcsi előírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának.
Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. A kreativitás forrása mindenhol az elfojtott érzelmek szublimációjával (nemesítésével, finomításával) magyarázható. A neurózis (idegesség), akkor jelentkezik, amikor a repressziós-szublimációs csatorna valami miatt nem működik kellőképpen. A neurózis oka szexualitás természetű. Ebben az esetben a normális állapotba való visszahozás pszichoanalízissel oldható meg. A pszichoanalízis a Tudattalan kikérdezése, amelyik addig vezet, hogy az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problémás tartalmat, amelyik kiváltotta a blokádot (akadályt).
Leginkább azok a vágyak, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak. Ilyen az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) és az Elektra-komplexus (a lány apa iránti vágya).
A vallásgyakorlat a megoldás arra, hogy elkerüljük az individuál (egyén) neurózisát. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.
Az érettség az illúzióink minden gondjának és gondatlanságának lecserélésével történik. Ez a folyamat a realitás és az elégedettség (paradigmája a szexuális élvezet), mint életcélok elérésével történik.
Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt (a halálösztön). Freud az emberi történelmet eme két principia (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel.

Az erők egyensúlya

Ha a felettes én egyszer kialakult, az énnek nehéz dolga van. Az egónak együttesen kell kezelnie az ösztönén szükségleteit, a felettes én morális utasításait és a valóság korlátozó erőit. Ahhoz, hogy az ego minden követelménynek megfeleljen, az összes feszültséget azonnal csökkentenie kell, méghozzá társadalmilag elfogadható és megvalósítható módon. Természetesen ez nagyon valószínűtlen. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az erők újra és újra összeütlözésbe kerülnek egymással. A pszichoanalitikus elmélet szerint ezek a konfliktusok mindannyiunk életének szerves részét képezik. Freud nem feltételezte, hogy  a személyiség három komponense közül bármelyik "jobb" lenne, mint a többi. Sokkal fontosabbnak tartotta a három összetevő egyensúlyát. A túl erős felettes énnel bíró ember állandóan bűntudatot érezhet, vagy éppen elviselhetetlenül "szenteskedő" módon viselkedhet. Akinek az ösztönénje túl erős, olyannyira belemerülhet  önmaga imádatába, hogy teljesen hidegen hagyja a többi ember. Az egészséges személyiségben a három összetevő hatása kiegyensúlyozott.
Címkék: pszichológia