Búcsú
Nos, hát elérkeztünk a nyári szünet utolsó napjához, ami persze minden évben könyörtelenül bekövetkezik, ki-ki örömére vagy épp bánatára.. Ami engem illet, én az utóbbihoz tartoznék:) Fájdalmas búcsút veszünk magától a nyártól, és ha nem is azonnal, de lassanként tudatosodik bennünk, hogy szeptember beálltával már nem fürödhetünk a Nap melengető, olykor tüzes sugaraiban, nem sétálhatunk már a fák védelmet nyújtó árnyékában, vagy épp a csillagok és a Hold világította sejtelmes kis utcákon, nem álmodozhatunk már órákhosszat a felhőket bámulva, a lágy, kellemes szellő átadja helyét a viharos szeleknek, minden amit a nyár folyamán megéltünk, pusztán csak emlék marad, nem élvezhetjük tovább az édes semmittevést, fel kell adnunk féltve őrzött szabadságunkat, amelyet ez a 2.5 hónap nyújtani tudott. A végtelenségig sorolhatnám még, hogy mennyi mindentől lettünk megfosztva a mai nap által, de a legfontosabbakat, azt hiszem sikerült összeszednem=)
Viszlát jövőre Summer;)
Viszlát jövőre Summer;)
