Csak egy napig fáj minden fájás,

Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,

De ez az egy nap egyre hosszabb.

Már hegyes karó minden óra,

Sötét vas-mázsák hullva, rengve

Verik a fájást a szivembe.

Tudom a kínnak múló sorsát

S olyan rövid volt egy nap eddig:

Víg elugrás bánattól kedvig.

Örülni is másként örültem,

Nemesebben, halkabban, jobban,

Holnapi könny a mosolyomban.

Szép, bölcs cserével cserélgettem

Kedvem torát és kedvem nászát,

E furcsa élet villanását.

Ma is tudom: huszonnégy óra

S rossz nap után már nem jön rosszabb,

Óh, de ez a nap egyre hosszabb.

/Ady Endre/