JELEN, MULT, JÖVŐ
Az elmultba szemem tétován tekint Egy percre csak! Üldözi a jelen, Nem pihenhet régi emlékeken, Unos untalan visszatér megint. A jelen, oh! a jelen mindig bántott, Amerre én, mindig arra haladt, Tövisekkel hinté bé az utamat S elvett tőlem reményt, boldogságot.…