David M. Romano: Amikor a holnap nélkülem kezdődik

 Amikor a holnap nélkülem kezdődik, és nem látsz többé,

Ha a nap megleli szemeid könnyekkel telve,

Kérlek, ne sírj értem mint azt ma tetted

Míg mindarra gondolsz, mit nem mondhattunk el.

Tudom, mennyire szeretsz, annyira, mint én,

És amikor énrám gondolsz hiányom majd ég,

De mikor a holnap nélkülem kezdődik, remélem, megérted,

Hogy egy angyal jött le értem, s fogott engem kézen,

S mondta, hogy a mennyben készen áll egy hely,

És hogy itt kell hagynom, akiket szerettem.

De amikor elindultam kihullott a könnyem,

Mert én mindig úgy gondoltam, nem halok meg könnyen.

Úgy szerettem élni, annyi dolgom volt még,

Téged így itt hagyni nem ez volt a tervem.

De a tegnapokba, a jóba és a rosszba

A  sok-sok szeretetbe és sok vidámságba

Kicsit visszatérni, csak egy kis időre,

 Búcsúra és csókra, mosolyogni látni

Az nagyon jó volna.

De most jól tudom, hogy ezt már nem lehet

Mert helyemen más nem marad

Csak az űr és emlékek.

És amikor holnap hiányoznak dolgok

Te jutsz majd eszembe, és a szívem forrong.

De amikor beléptem a mennyek kapuján

Mintha hazatértem volna

Mikor Isten lemosolygott rám nagy aranytrónusáról.

„Ez itt a te örökléted, mindaz, mit ígértem.

Véget ért a földi élted, de itt folytatod végre.

Holnapot én nem ígérek, de a ma már nem ér véget,

Ha az összes nap egyforma, nem bánjuk a múltat.

Oly hűséges voltál mindig, hívő és igaz

Noha az is előfordult, hogy rossz volt az utad.

De én megbocsátok, most végre szabad vagy.

Gyere, fogd a kezem, és szegődj társamul.

Úgyhogy amikor a holnap nélkülem kezdődik

Ne gondold, hogy távol vagyok,

Szívedben keressél