Vers neked
David M. Romano: Amikor a holnap nélkülem kezdődik
Amikor a holnap nélkülem kezdődik, és nem látsz többé,
Ha a nap megleli szemeid könnyekkel telve,
Kérlek, ne sírj értem mint azt ma tetted
Míg mindarra gondolsz, mit nem mondhattunk el.
Tudom, mennyire szeretsz, annyira, mint én,
És amikor énrám gondolsz hiányom majd ég,
De mikor a holnap nélkülem kezdődik, remélem, megérted,
Hogy egy angyal jött le értem, s fogott engem kézen,
S mondta, hogy a mennyben készen áll egy hely,
És hogy itt kell hagynom, akiket szerettem.
De amikor elindultam kihullott a könnyem,
Mert én mindig úgy gondoltam, nem halok meg könnyen.
Úgy szerettem élni, annyi dolgom volt még,
Téged így itt hagyni nem ez volt a tervem.
De a tegnapokba, a jóba és a rosszba
A sok-sok szeretetbe és sok vidámságba
Kicsit visszatérni, csak egy kis időre,
Búcsúra és csókra, mosolyogni látni
Az nagyon jó volna.
De most jól tudom, hogy ezt már nem lehet
Mert helyemen más nem marad
Csak az űr és emlékek.
És amikor holnap hiányoznak dolgok
Te jutsz majd eszembe, és a szívem forrong.
De amikor beléptem a mennyek kapuján
Mintha hazatértem volna
Mikor Isten lemosolygott rám nagy aranytrónusáról.
„Ez itt a te örökléted, mindaz, mit ígértem.
Véget ért a földi élted, de itt folytatod végre.
Holnapot én nem ígérek, de a ma már nem ér véget,
Ha az összes nap egyforma, nem bánjuk a múltat.
Oly hűséges voltál mindig, hívő és igaz
Noha az is előfordult, hogy rossz volt az utad.
De én megbocsátok, most végre szabad vagy.
Gyere, fogd a kezem, és szegődj társamul.
Úgyhogy amikor a holnap nélkülem kezdődik
Ne gondold, hogy távol vagyok,
Szívedben keressél
