Felhők jönnek

egyre csak gyűlnek

felettem

 
hol van a nyár

mond hova szállt

feledtem

 
ábrándok és álmok

elképzelt világok

széttörve

 
remények és vágyak

simogató árnyak

elűzve

 
eső cseppek

arcomra vernek

hűsítők

 
igaz szavak

lelkemen koppannak

őrjítők

 
születés és halál

nyugalmat nem talál

bolyongás

 
indulás és érkezés

örök a létezés

kóborlás

/Komáromi János/