Ópium Egy elmebeteg nő naplója / Csáth Géza alapján/
1913 Magyarország. Brenner József író-orvos története egy újkori Faust-történet. Brenner orvosként dolgozik a múlt század eleji elmegyógyintézetben. Már hónapok óta írói válságban szenved, egy sort sem képes papírra vetni. És közben a morfium rabjává válik. Egy nap új beteget bíznak rá, a huszonnyolc éves Gizellát. Az elmebeteg nő viszont csak ír és ír, ő saját naplója rabja, nem képes letenni a tollat. A fiatal nőn mind jobban elhatalmasodik a kényszerképzet, hogy egy idegen, gonosz erő költözött belé. Brenner féltékeny lesz a nőre, aki zseniálisan, megszállottan alkot. A kezdeti orvos-beteg viszony fokozatosan alakul át, orvos és beteg egymásba szeretnek, kapcsolatuk szexuális tébollyá hatalmasodik. Brenner az asszony testén keresztül akar kapcsolatba lépni a Gonosszal, és visszaszerezni képességét az írásra. Brenner doktor szövetséget akar kötni vele, hogy segítségével mindazt megvalósítsa, ami eddig neki nem sikerült. A Gonosz azonban testestül-lelkestül akarja magának Brennert. Ezért a szövetségért nagy árat kell fizetnie az orvosnak. Gizella cserébe, arra kéri Brennert, hogy vágja ki az agyát, szabadítsa meg a Gonosztól, hozza el számára a felejtést. Brennernek nincs választása. El kell pusztítania Gizellát: az egyetlen embert, akit igazán szeretett.
Hihetetlenül realisztikus emellett persze félelmetes is ahogy Gizella és az őt megszálló gonosz a szemünk elé tárul. Abszolút hitelesen jelenik meg benne az egész sztori, egyáltalán nincsenek benne túlkapások. Brenner és Gizella "kapcsolatában" van vmi misztikus, rejtélyes semmiképpen sem tekinthető szokványosnak sőt.. Ami nagyon tetszett a filmben az az, hogy semmit nem titkol el előlünk minden a maga valóságában jelenik meg púderozás nélkül. Mindazonáltal fontos szerepet kapnak benne az emberi érzelmek, viselkedések amiket nagyon hűen és őszintén ábrázol. Szerencsés a szereplőválasztás is, a zenéről nem is beszélve, ami meg kell hagyni nagyon fontos főleg az ilyen filmeknél. Mivel a zongora nagyon közel áll hozzám talán azért is vagyok ennyire elfogult a megítélésében. Szász János, mint a film rendezője abszolút megérdemelte a legjobb rendező díjat. Szerintem szenzációs film mindenképpen érdemes megnézni.
Hihetetlenül realisztikus emellett persze félelmetes is ahogy Gizella és az őt megszálló gonosz a szemünk elé tárul. Abszolút hitelesen jelenik meg benne az egész sztori, egyáltalán nincsenek benne túlkapások. Brenner és Gizella "kapcsolatában" van vmi misztikus, rejtélyes semmiképpen sem tekinthető szokványosnak sőt.. Ami nagyon tetszett a filmben az az, hogy semmit nem titkol el előlünk minden a maga valóságában jelenik meg púderozás nélkül. Mindazonáltal fontos szerepet kapnak benne az emberi érzelmek, viselkedések amiket nagyon hűen és őszintén ábrázol. Szerencsés a szereplőválasztás is, a zenéről nem is beszélve, ami meg kell hagyni nagyon fontos főleg az ilyen filmeknél. Mivel a zongora nagyon közel áll hozzám talán azért is vagyok ennyire elfogult a megítélésében. Szász János, mint a film rendezője abszolút megérdemelte a legjobb rendező díjat. Szerintem szenzációs film mindenképpen érdemes megnézni.
