A Hold megbocsát
Savanyún, csonkán, nagy mezõ fölött,Talán tizedszer ilykép, megrabolt,Balog utasként ballag át a Hold.Arcán vén kópék fáradt mosolyaS alant szörnyedt, bús sóhajba veszõKínjaival mered föl a mezõ.Forradásos mezõ, fukar, kopár,Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg,Fényével…