Üvöltő szelek
Tegnap befejeztem Emily Bronte egyetlen regényét, ami ha belegondolok igen csak sajnálatos, mivel szenzációsan írt és ha lettek volna más regényei, azok is legalább ennyire tetszettek volna. Maga a regény korántsem nevezhető szokványosnak,már a helyszín Wuthering Heights, azaz az "üvöltő szelek dombja" a viharaival is engedi sejtetni az olvasóval,hogy valójában milyen helyre is csöppent. Érdekes és furcsa szereplők elevenednek meg benne és ami a történet alapjául szolgál, hogy egyetlen szereplő névszerint Heathcliff köré épül és szövődik a cselekmény. Teljesen véletlenül hozza össze a sors az Earnshaw családdal, aminek beláthatatlan, előre nem megjósolható következményei lesznek.. Azonban az egész sztorit nem mesélem el, inkább csak véleményt mondanék a könyvről. Kétlem, hogy megtörtént esetet dolgozna fel, főleg ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az írónő egy lelkész lánya volt, pont emiatt elég valószerűtlen, hogy a regényben leírt események közül bármelyik is megtörténhetett volna vele. Ezért úgy gondolom, hogy saját képzeletének szüleménye, mégha gyakran merülnek is fel az emberben olyan kérdések, mint: ugye a valóságban (az akkori kort számításba véve) a sors nem tartogat az ember számára ennyire vad dolgokat?! Abszolút kiemelkedőek a jellem ill. személyiségábrázolások, ezért szerintem egyfajta lélektani színezetük is van. Az örökös és végeláthatatlan harc, valamint a meg nem alkuvás ami a szereplők közt folyik, hihetetlen realisztikus pont a túlzások és kínzások végett. A főszepelők még ha akarnának sem tudnának megváltozni, ugyanolyan önzőek, makacsok, gyenge idegzetűek maradnak. Jellemükön nem lehet és nem is kell változtatni, mert úgy már elvesztenék realitásukat. Ez a mű szerintem abszolút realista, mert az idő folyamán ami igen hosszú, jelentősen nem változik meg egyik szereplő sem. A valódi énjét mutatja meg mindenki és nem rejtenek el semmilyen rossz tulajdonságot.
