Eltávozott... :'(

Ma reggel egy életnek vége szakadt, pedig még élete teljében volt, szegény zöld fácskám:(
Néhány kedves ember úgy gondolta, hogy életét kell vennie, pedig szegény soha senkinek nem ártott=( 

Búcsúzoul itt egy vers Tóth Árpádtól:

A fa

Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...
Címkék: naplóféleség