Lieblingsstadt
„Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vakvéletlen szeszélyének.” /Jane Austen/
one place
Streets of love lyrics by The Rolling Stones
You're awful bright, you're awful smart
I must admit you broke my heart
The awful truth is really sad
I must admit I was awful bad
While lovers laugh and music plays
I stumble by and I hide my pain
The lamps are lit the moon is gone
I think I've crossed the Rubicon
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they're full of tears
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they are full of fears
While music pumps from passing cars
A couple watched me from a bar
A band just played the wedding march
and the cornerstore mends broken hearts
A woman asked me for a dance
Oh, It's free of charge just one more chance
Oh I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they are full of tears
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
For a thousand years
You had the moves, you had the cards
I must admit you were awful smart
The awful truth is awful sad
I must admit I was awful bad
And I, I, I, I, I, I, I
I walked the streets of love
and they're drenched with tears
And I, I, I, I, I, I, I
I walked the streets of love
for a thousand years
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
For a thousand years
I must admit you broke my heart
The awful truth is really sad
I must admit I was awful bad
While lovers laugh and music plays
I stumble by and I hide my pain
The lamps are lit the moon is gone
I think I've crossed the Rubicon
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they're full of tears
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they are full of fears
While music pumps from passing cars
A couple watched me from a bar
A band just played the wedding march
and the cornerstore mends broken hearts
A woman asked me for a dance
Oh, It's free of charge just one more chance
Oh I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
And they are full of tears
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
For a thousand years
You had the moves, you had the cards
I must admit you were awful smart
The awful truth is awful sad
I must admit I was awful bad
And I, I, I, I, I, I, I
I walked the streets of love
and they're drenched with tears
And I, I, I, I, I, I, I
I walked the streets of love
for a thousand years
And I, I, I, I, I, I, I
Walked the streets of love
For a thousand years
"A legnagyobb előny, amelyet a múzsákkal való jótékony társalkodásból nyerhetünk, az, hogy a tanulás és az olvasás megtaníthat természetünk legyőzésére és megszelidítésére."
/Plutarkhosz/
"Mi egy könyv? Egymásra való keövetkezése apró jeleknek. Semmi több. Az olvasónak magának kell előhívni a formákat, színeket és érzéseket, amelyeknek e jelek megfelelnek. Tőle függ, hogy a a könyv fakó legyen vagy ragyogó, izzó vagy jéghideg. Ha jobban tetszik azt mondanám, hogy a könyv minden szava egy-egy rejtelmes ujj, amely úgy érinti agyvelőnk egy-egy idegszálát, mint valami hárfa húrját, és hangot ébreszt zengő lelkünkben."
"Mi egy könyv? Egymásra való keövetkezése apró jeleknek. Semmi több. Az olvasónak magának kell előhívni a formákat, színeket és érzéseket, amelyeknek e jelek megfelelnek. Tőle függ, hogy a a könyv fakó legyen vagy ragyogó, izzó vagy jéghideg. Ha jobban tetszik azt mondanám, hogy a könyv minden szava egy-egy rejtelmes ujj, amely úgy érinti agyvelőnk egy-egy idegszálát, mint valami hárfa húrját, és hangot ébreszt zengő lelkünkben."
/Anatole France/
"A könyv barátja a magányosságnak; egyéniségfelszabadító. A magányos olvasásban önmagát kereső embernek megadatik az a szerencse, hogy rátalál önmagára."
/Duhamel/
Freudizmus...
FREUDIZMUS: pszichológiai irányzat, Sigmund Freud lélektani elemzéseire épül - központi gondolata, hogy az ember az erkölcsi tudatával ellenkező vágyait elfojtja, tudat alá süllyeszti, de ezek az ösztönök révén tovább hatnak lelki életére - az ön és fajfenntartás ösztönei érzéki örömtörekvésekben jelentkeznek, a valóságban ki nem élhető vágyak a képzeletvilágban keresnek kárpótlást.
Freud nézetei:
Az ember pszichológiai szerkezete alapján három én létezik: Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Ezek a fogalmak alkotják a represszióval, cenzúrával, szublimációval és a szexualitás hipotézisével együtt a Freudi-emberkép kereteit.
Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, továbbá ez az erkölcsi előírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának.
Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. A kreativitás forrása mindenhol az elfojtott érzelmek szublimációjával (nemesítésével, finomításával) magyarázható. A neurózis (idegesség), akkor jelentkezik, amikor a repressziós-szublimációs csatorna valami miatt nem működik kellőképpen. A neurózis oka szexualitás természetű. Ebben az esetben a normális állapotba való visszahozás pszichoanalízissel oldható meg. A pszichoanalízis a Tudattalan kikérdezése, amelyik addig vezet, hogy az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problémás tartalmat, amelyik kiváltotta a blokádot (akadályt).
Leginkább azok a vágyak, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak. Ilyen az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) és az Elektra-komplexus (a lány apa iránti vágya).
A vallásgyakorlat a megoldás arra, hogy elkerüljük az individuál (egyén) neurózisát. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.
Az érettség az illúzióink minden gondjának és gondatlanságának lecserélésével történik. Ez a folyamat a realitás és az elégedettség (paradigmája a szexuális élvezet), mint életcélok elérésével történik.
Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt (a halálösztön). Freud az emberi történelmet eme két principia (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel.
Az erők egyensúlya
Ha a felettes én egyszer kialakult, az énnek nehéz dolga van. Az egónak együttesen kell kezelnie az ösztönén szükségleteit, a felettes én morális utasításait és a valóság korlátozó erőit. Ahhoz, hogy az ego minden követelménynek megfeleljen, az összes feszültséget azonnal csökkentenie kell, méghozzá társadalmilag elfogadható és megvalósítható módon. Természetesen ez nagyon valószínűtlen. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az erők újra és újra összeütlözésbe kerülnek egymással. A pszichoanalitikus elmélet szerint ezek a konfliktusok mindannyiunk életének szerves részét képezik. Freud nem feltételezte, hogy a személyiség három komponense közül bármelyik "jobb" lenne, mint a többi. Sokkal fontosabbnak tartotta a három összetevő egyensúlyát. A túl erős felettes énnel bíró ember állandóan bűntudatot érezhet, vagy éppen elviselhetetlenül "szenteskedő" módon viselkedhet. Akinek az ösztönénje túl erős, olyannyira belemerülhet önmaga imádatába, hogy teljesen hidegen hagyja a többi ember. Az egészséges személyiségben a három összetevő hatása kiegyensúlyozott.
Freud nézetei:
Az ember pszichológiai szerkezete alapján három én létezik: Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Ezek a fogalmak alkotják a represszióval, cenzúrával, szublimációval és a szexualitás hipotézisével együtt a Freudi-emberkép kereteit.
Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, továbbá ez az erkölcsi előírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának.
Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. A kreativitás forrása mindenhol az elfojtott érzelmek szublimációjával (nemesítésével, finomításával) magyarázható. A neurózis (idegesség), akkor jelentkezik, amikor a repressziós-szublimációs csatorna valami miatt nem működik kellőképpen. A neurózis oka szexualitás természetű. Ebben az esetben a normális állapotba való visszahozás pszichoanalízissel oldható meg. A pszichoanalízis a Tudattalan kikérdezése, amelyik addig vezet, hogy az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problémás tartalmat, amelyik kiváltotta a blokádot (akadályt).
Leginkább azok a vágyak, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak. Ilyen az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) és az Elektra-komplexus (a lány apa iránti vágya).
A vallásgyakorlat a megoldás arra, hogy elkerüljük az individuál (egyén) neurózisát. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.
Az érettség az illúzióink minden gondjának és gondatlanságának lecserélésével történik. Ez a folyamat a realitás és az elégedettség (paradigmája a szexuális élvezet), mint életcélok elérésével történik.
Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt (a halálösztön). Freud az emberi történelmet eme két principia (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel.
Az erők egyensúlya
Ha a felettes én egyszer kialakult, az énnek nehéz dolga van. Az egónak együttesen kell kezelnie az ösztönén szükségleteit, a felettes én morális utasításait és a valóság korlátozó erőit. Ahhoz, hogy az ego minden követelménynek megfeleljen, az összes feszültséget azonnal csökkentenie kell, méghozzá társadalmilag elfogadható és megvalósítható módon. Természetesen ez nagyon valószínűtlen. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az erők újra és újra összeütlözésbe kerülnek egymással. A pszichoanalitikus elmélet szerint ezek a konfliktusok mindannyiunk életének szerves részét képezik. Freud nem feltételezte, hogy a személyiség három komponense közül bármelyik "jobb" lenne, mint a többi. Sokkal fontosabbnak tartotta a három összetevő egyensúlyát. A túl erős felettes énnel bíró ember állandóan bűntudatot érezhet, vagy éppen elviselhetetlenül "szenteskedő" módon viselkedhet. Akinek az ösztönénje túl erős, olyannyira belemerülhet önmaga imádatába, hogy teljesen hidegen hagyja a többi ember. Az egészséges személyiségben a három összetevő hatása kiegyensúlyozott.
Buddhizmus
Lényegérõl
A buddhizmus alapítója Gautama Sziddhártha, egy kb. i. e. 560-ban, Nepálban született királyi herceg volt. Sziddhártha sok évi meditálás és imádkozás után elnyerte a megvilágosodást, azaz eljutott az élet alapigazságainak végsõ megértéséig. Ekkor kapta a Buddha címet ("Megvilágosodott").
Buddha nem akarta, hogy istenként imádják. Azt tanította, hogy az emberek boldogabbak lennének, ha felelõsséget vállalnának gondolataikért és tetteikért. Tanításai egyszerûen útmutatások voltak az élethez.
Buddha élete
Bár Sziddhártha, apja pompás palotájában, a külvilágtól elzárva nõtt fel, mégis boldogtalan volt.
Végül kilovagolt a palotájából, s ez az út megváltoztatta az életét. Elõször egy öreg embert, aztán egy beteg embert, majd egy halott embert látott. Kérdéseire azt felelték, hogy az élet tele van ilyen szenvedésekkel. Végül megpillantott egy szegény szerzetest, akinek nem volt semmije, mégis nagyon elégedettnek tûnt. Sziddhártha megfogadta, hogy olyan lesz, mint a szerzetes, és örökre maga mögött hagyta a palotát. Sok-sok évnyi böjtölés és imádkozás után, az indiai Bodh Gaja városában, leült egy fa alá. Lehunyta szemét és meditálni kezdett. Amikor felnyitotta szemét tudta, hogy végre meglátta az igazságot, és megtalálta a szenvedésbõ1 kivezetõ utat.
Buddha tanítása
Buddha a megvilágosodás során rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embereknek új gondolkodás- és viselkedésmódot kell elsajátítaniuk. Buddha az elsõ beszédében fektette le tanításának alapjait. A tanítás középpontjában a négy nemes igazság állt:
1. Minden létezés szenvedés.
2. A szenvedés oka a mohóság.
3. A szenvedésnek véget lehet vetni.
4. A szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út a nyolc nemes ösvény.
A nyolc nemes ösvény középút a szélsõséges kényelem és a szélsõséges nélkülözés között. Nyolc lépcsõfoka segítségével az emberek bölcsebb, könyörületesebb életet élhetnek:
1. Helyes megértés (Buddha tanításain keresztül).
2. Helyes hozzáállás (pozitív gondolkodás).
3. Helyes beszéd (a hazugság kerülése).
4. Helyes cselekvés (mások segítése).
5. Helyes megélhetés (hasznos munka végzése).
6. Helyes erõfeszítés (jócselekedetek).
7. Helyes törõdés (gondolkodás a beszéd vagy cselekvés elõtt).
8. Helyes elmélkedés (a higgadt, boldog elme kialakítása).
/Forrás: www.gondolkodom.hu/
A buddhizmus alapítója Gautama Sziddhártha, egy kb. i. e. 560-ban, Nepálban született királyi herceg volt. Sziddhártha sok évi meditálás és imádkozás után elnyerte a megvilágosodást, azaz eljutott az élet alapigazságainak végsõ megértéséig. Ekkor kapta a Buddha címet ("Megvilágosodott").
Buddha nem akarta, hogy istenként imádják. Azt tanította, hogy az emberek boldogabbak lennének, ha felelõsséget vállalnának gondolataikért és tetteikért. Tanításai egyszerûen útmutatások voltak az élethez.
Buddha élete
Bár Sziddhártha, apja pompás palotájában, a külvilágtól elzárva nõtt fel, mégis boldogtalan volt.
Végül kilovagolt a palotájából, s ez az út megváltoztatta az életét. Elõször egy öreg embert, aztán egy beteg embert, majd egy halott embert látott. Kérdéseire azt felelték, hogy az élet tele van ilyen szenvedésekkel. Végül megpillantott egy szegény szerzetest, akinek nem volt semmije, mégis nagyon elégedettnek tûnt. Sziddhártha megfogadta, hogy olyan lesz, mint a szerzetes, és örökre maga mögött hagyta a palotát. Sok-sok évnyi böjtölés és imádkozás után, az indiai Bodh Gaja városában, leült egy fa alá. Lehunyta szemét és meditálni kezdett. Amikor felnyitotta szemét tudta, hogy végre meglátta az igazságot, és megtalálta a szenvedésbõ1 kivezetõ utat.
Buddha tanítása
Buddha a megvilágosodás során rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embereknek új gondolkodás- és viselkedésmódot kell elsajátítaniuk. Buddha az elsõ beszédében fektette le tanításának alapjait. A tanítás középpontjában a négy nemes igazság állt:
1. Minden létezés szenvedés.
2. A szenvedés oka a mohóság.
3. A szenvedésnek véget lehet vetni.
4. A szenvedés megszüntetéséhez vezetõ út a nyolc nemes ösvény.
A nyolc nemes ösvény középút a szélsõséges kényelem és a szélsõséges nélkülözés között. Nyolc lépcsõfoka segítségével az emberek bölcsebb, könyörületesebb életet élhetnek:
1. Helyes megértés (Buddha tanításain keresztül).
2. Helyes hozzáállás (pozitív gondolkodás).
3. Helyes beszéd (a hazugság kerülése).
4. Helyes cselekvés (mások segítése).
5. Helyes megélhetés (hasznos munka végzése).
6. Helyes erõfeszítés (jócselekedetek).
7. Helyes törõdés (gondolkodás a beszéd vagy cselekvés elõtt).
8. Helyes elmélkedés (a higgadt, boldog elme kialakítása).
/Forrás: www.gondolkodom.hu/
Séta egymagamban
Heute du. a nagy unalom ólomként nehezedett rám, ezért fogtam magam és 1 hirtelen jött ötlet eredményeképp elindultam cél nélküli bolyongásra a "big" világba. Spontán jött az egész, de nagyon szeretem a spontán jött dolgokat, ezért nagyon is elégedett vok:) nos kiléptem az utcára és mit Feude konstatáltam, hogy gyönyörű idő van, igaz a nap ekkor már nem sütött, mert a felhők foglyává vált a du. folyamán, de ez mit sem számít gondoltam és útnak indultam. Nun, mint már említettem konkrét célom nem volt,h merre is menjek, ezért csak mentem amerre a lábam vitt. Csendes, kis utcákon haladtam végig, melyekről tudni kell, hogy a kedvenceim. Hogy mivel érdemelték ki ezt a címet? Nagyon hangulatos utcákról beszélek, melyekben elég sok régi ház van, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire elnyerték a tetszésemet. Außerdem adnak otthont néhány hatalmas fának, ami újabb pluszpontot jelent a szememben. But erről majd még később.. szóval mentem- mendegéltem akárcsak a mesékben.. :) el 1 templom mellett, ami talán a 3. legnagyobb Szeged cityben, persze ezt ne vegye senki se készpénznek.. :D noha nem vagyok egy vallásos egyén, ettől függetlenül azért a templomok, nah jó nem mind, de a legtöbbje azért lenyűgöz. Elég szépre tervezett épületek lévén nem is csoda. Persze nem ebből kifolyólag szimpatizálok evvel a bizonyossal a közelünkben, mondjuk meg nem mondanám, hogy tulajdonképpen miért is, de nagy valószínűséggel a harangozás is szerepet játszik benne. Erről szintén majd még picit később.. Folytattam rögösnek épp nem nevezhető utamat, amikor pár aranyos pincérbe botlottam, akik épp a teraszra pakoltak ki. Szegénykéket feltartottam 1 ici-picit amíg elsomfordáltam köztük, remélem nem haragudtak + rám:D de kétlem mer kedvesen mosolyogtak xD Végül a Tisza parton találtam magam, kis keresgélés után +pillantottam azt a helyet, amit pont nekem találtak ki és letelepedtem a betonfal tövébe 1 könyvvel a kezemben (Jane Austen: Meggyőző érvek) amit 1 pár másodpercnyi merengés követett a távolba. Pufi kis bárányfelhők siklottak az égen + 1-2 csónak úszkált a víz tükrén. Ezt követően belemerültem új könyvembe. alig kezdtem el olvasni, amikor apró kis esőcseppek potyogtak rám, nah + a könyvemre, ami már nagyobb baj:) épp morfondíroztam magamban, hogy alig, hogy kijöttem és máris el kezd esni:( fedezékbe is juttatam a könyvemet, vártam még 1 kicsit, és csodák csodájára abbahagyta:D nah mondom elő avval a könyvvel nem megyek sehova az eső elől. Különben sem vagyok cukorból, inkább a könyvet sajnáltam, hogy elázik:S más: most kicsit nehezemre esik az írás, csöppet ááálmos vagyok lehet, hogy hnap fejezem be kis történetemet.. huhh villámlott. :D + már dörög is. szal majd hnap folyt. köv. addig is peace;)
Üvöltő szelek
Tegnap befejeztem Emily Bronte egyetlen regényét, ami ha belegondolok igen csak sajnálatos, mivel szenzációsan írt és ha lettek volna más regényei, azok is legalább ennyire tetszettek volna. Maga a regény korántsem nevezhető szokványosnak,már a helyszín Wuthering Heights, azaz az "üvöltő szelek dombja" a viharaival is engedi sejtetni az olvasóval,hogy valójában milyen helyre is csöppent. Érdekes és furcsa szereplők elevenednek meg benne és ami a történet alapjául szolgál, hogy egyetlen szereplő névszerint Heathcliff köré épül és szövődik a cselekmény. Teljesen véletlenül hozza össze a sors az Earnshaw családdal, aminek beláthatatlan, előre nem megjósolható következményei lesznek.. Azonban az egész sztorit nem mesélem el, inkább csak véleményt mondanék a könyvről. Kétlem, hogy megtörtént esetet dolgozna fel, főleg ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az írónő egy lelkész lánya volt, pont emiatt elég valószerűtlen, hogy a regényben leírt események közül bármelyik is megtörténhetett volna vele. Ezért úgy gondolom, hogy saját képzeletének szüleménye, mégha gyakran merülnek is fel az emberben olyan kérdések, mint: ugye a valóságban (az akkori kort számításba véve) a sors nem tartogat az ember számára ennyire vad dolgokat?! Abszolút kiemelkedőek a jellem ill. személyiségábrázolások, ezért szerintem egyfajta lélektani színezetük is van. Az örökös és végeláthatatlan harc, valamint a meg nem alkuvás ami a szereplők közt folyik, hihetetlen realisztikus pont a túlzások és kínzások végett. A főszepelők még ha akarnának sem tudnának megváltozni, ugyanolyan önzőek, makacsok, gyenge idegzetűek maradnak. Jellemükön nem lehet és nem is kell változtatni, mert úgy már elvesztenék realitásukat. Ez a mű szerintem abszolút realista, mert az idő folyamán ami igen hosszú, jelentősen nem változik meg egyik szereplő sem. A valódi énjét mutatja meg mindenki és nem rejtenek el semmilyen rossz tulajdonságot.
"Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak."
/Kundera - Nemtudás/
Levin gondolatmenete
"Választ kerestem a kérdésemre. De választ a gondolat nem adhatott - a gondolat összemérhetetlen ezzel a kérdéssel. Választ maga az élet adott, amikor felismertem, hogy mi jó s mi rossz. S ezt a tudást semmivel nem szereztem - mindenestül adatott -, mert hisz sehonnan sem vehettem.
Honnan vehettem hát? Ésszel jöttem rá, hogy felebarátomat szeretni kell s nem megfojtani? Gyermekkoromban mondták , s örömest elhittem, mert azt mondták, ami a lelkemben volt. Ki fedezte föl? Nem az ész. Az ész a létért való harcot fedezte föl, a törvényt, mely arra ösztökél, hogy megfojtsak mindenkit, aki a vágyaim kielégítésében akadályoz. Az észnek ez a bölcsessége. Hogy mást szeressek, az ész nem fedezhette föl, hisz ésszerűtlen."
/ Anna Karenina - Tolsztoj /
Honnan vehettem hát? Ésszel jöttem rá, hogy felebarátomat szeretni kell s nem megfojtani? Gyermekkoromban mondták , s örömest elhittem, mert azt mondták, ami a lelkemben volt. Ki fedezte föl? Nem az ész. Az ész a létért való harcot fedezte föl, a törvényt, mely arra ösztökél, hogy megfojtsak mindenkit, aki a vágyaim kielégítésében akadályoz. Az észnek ez a bölcsessége. Hogy mást szeressek, az ész nem fedezhette föl, hisz ésszerűtlen."
/ Anna Karenina - Tolsztoj /
Szép az Élet
Vállat-vető minden vállal,
Kis halállal, nagy halállal,
Sok igazzal és sok állal-:
Szürke Sorsom mindig vállal.
Mindig vállal: egyszer élek,
Sohasem leszek cseléded,
Nem-kért Élet, bolond Élet
És nem leszek ellenzésed.
Szép az Élet, ha sugárzik,
Szép az Élet, hogyha másik,
Szép az Élet, ha hibázik
S szép a Halál, ha sírt ás itt.
Szép, hogyha vén, léha kedvem
Elfut szerte-növekednem
S hogyha utánam már belengem
S hogyha már nem látnak engem.
/Ady Endre - Az utolsó Hajók (1923) /
Kis halállal, nagy halállal,
Sok igazzal és sok állal-:
Szürke Sorsom mindig vállal.
Mindig vállal: egyszer élek,
Sohasem leszek cseléded,
Nem-kért Élet, bolond Élet
És nem leszek ellenzésed.
Szép az Élet, ha sugárzik,
Szép az Élet, hogyha másik,
Szép az Élet, ha hibázik
S szép a Halál, ha sírt ás itt.
Szép, hogyha vén, léha kedvem
Elfut szerte-növekednem
S hogyha utánam már belengem
S hogyha már nem látnak engem.
/Ady Endre - Az utolsó Hajók (1923) /