Idei húsvétolásom zseniális eredménnyel zárhatom mégpedig abból az apropóból, hogy életemben először végre sikerült elérnem, hogy elhervadjak, ami persze nem szó szerint értendő:) de mindenképp pozitívumként tekintendő legalábbis részemről:D főleg mivel ki nem állhatom ezt a bolond szokást és már totál belefáradtam holmi 18 évecskémmel.. szóval joggal lehetek büszke ilyen eredmény birtokában hiszen mégcsak olyan nyomasztó emlék sincs mint a tavalyi, még azóta sem tudtam kiheverni a traumát:D, amikor szódás szifonnal támadtak meg minket az utcán, pontosabban "imádott" városom főutcáján néhány kedves srác..  

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

/Ady Endre- VÉR ÉS ARANY (1907) /

"Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka, hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb, mintsem, hogy így legyen. Márpedig a szeretet akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik!"

/Danielle Steel/

Vörös: rettenthetetlenség,  vezetői képesség, változás,  akaraterő,  függetlenség,  szenvedély, bátorság

Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés, magabiztosság

Sárga: barátságosság, fogékonyság, intelligencia, szervezési tehetség, önfegyelem, becsületesség

Zöld, rózsaszín: bizalom, szerelem, kapcsolat, gyógyulás

Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia

Lila: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség, szellemvilág

Arany, ezüst: természetfeletti képességek, áradó érzelmek, jólét

Barna: földközeliség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez

Fekete: titok, megérzés, belátás, ujjászületés

Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom

Sötétség uralkodik, csak itt-ott pislákol néhány lámpa, ami épp csak annyi fényt ad amennyi nem akadályozza meg,hogy a sötétség világosságba forduljon át. Behunyom szemem, hallgatom a természet csendjét mely körülöttem honol, kisebb neszek, apró zörejek,  bagoly huhogása, levelek susogása,  s  egy  szellő  mely lágyan megérinti az arcom,  de ez mégis több mint egy átlagos szellő, annál sokkal többet hordoz magában. Egy különös erő megszemélyesítője, jelnek is tekinthetem ki tudja.. hm vajon minek a jele.. miért pont ott és akkor? Kérdések, miértek.. válasz nincs. vagy mégis?! valaminek/ valakinek a közelsége talán? de hisz ez lehetetlen legalábbis láthatatlan.. pont ebből adódik rejtélyessége.. kézzel +foghatatlan, nem látom mégis érzem.. a hajammal játszadozik, a tincseket az arcomba söpri. hm gondoljuk csak tovább. másképp is értelmezhetem e jelet, mint szabad-ságom szimbólumát. A magam ura lennék, korlátok nélkül, másokat figyelmen kívül hagyva,  egyedül  mégis boldogan, szabadon, tetteimnek nincs következménye másokra nézve és ez a legdurvább az egészben.. csak létezem és nem gondolkodom, érzékelek,  hihetetlen könnyűnek érzek mindent.. magamat, az életet,  sehol 1 gond, probléma.. Kunderát idézve A lét elviselhetetlen könnyűségét éltem át. csupán pár pillanat volt az egész, mégis  számomra igen jelentős és nem mindennapi, sőt elég ritka,h ilyesmit érezzek. de nem is ez a lényeg hanem,hogy egyáltalán átéltem, éreztem.. ez a legfontosabb. félelmetesen jó érzés, leírhatatlan.. amikor végre kezdtem átadni magam ennek az érzésnek.. akkor hirtelen kizökkentem belőle.. nem saját hibámból v. ilyesmi, nem is a természeté, ami semmiképp sem tehette volna, hanem léptek zaja, újabb hangok, neszek, zörejek.. és hipp-hopp vége szakadt, mintha itt se lett volna. de nem bánom, mert nem az időtartam az érdekes hanem maga a tény, hogy  ezt a nem mindennapi  dolgot  ha pár pillanatra is  de megélhettem,  a magaménak tudhattam, itt nem birtoklási vágyra gondolok, szóval hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy így történt,aminek persze így kellett történnie.. ott, akkor.. velem..

It's been a hard day's night
And I've been workin' like a dog.
It's been a hard day's night.
I should be sleepin' like a log,

But when I get home to you,
I find the things that you do
Make me feel alright.

You know I work all day
To get you money to buy you things
And it's worth it just to hear you say,
You're gonna give me everything.

So why on earth should I moan?
'Cause when I get you alone,
You know a feel okay.

When I'm home,
Everything seems to be right.
When I'm home,
Feeling you holding me tight.
Tight, yeah.

It's been a hard day's night
And I've been workin' like a dog.
It's been a hard day's night.
I should be sleepin' like a log,

But when I get home to you,
I find the things that you do
Make me feel alright.
You make me feel alright.
You know I feel alright.

1913 Magyarország. Brenner József író-orvos története egy újkori Faust-történet. Brenner orvosként dolgozik a múlt század eleji elmegyógyintézetben. Már hónapok óta írói válságban szenved, egy sort sem képes papírra vetni. És közben a morfium rabjává válik. Egy nap új beteget bíznak rá, a huszonnyolc éves Gizellát. Az elmebeteg nő viszont csak ír és ír, ő saját naplója rabja, nem képes letenni a tollat. A fiatal nőn mind jobban elhatalmasodik a kényszerképzet, hogy egy idegen, gonosz erő költözött belé. Brenner féltékeny lesz a nőre, aki zseniálisan, megszállottan alkot. A kezdeti orvos-beteg viszony fokozatosan alakul át, orvos és beteg egymásba szeretnek, kapcsolatuk szexuális tébollyá hatalmasodik. Brenner az asszony testén keresztül akar kapcsolatba lépni a Gonosszal, és visszaszerezni képességét az írásra. Brenner doktor szövetséget akar kötni vele, hogy segítségével mindazt megvalósítsa, ami eddig neki nem sikerült. A Gonosz azonban testestül-lelkestül akarja magának Brennert. Ezért a szövetségért nagy árat kell fizetnie az orvosnak. Gizella cserébe, arra kéri Brennert, hogy vágja ki az agyát, szabadítsa meg a Gonosztól, hozza el számára a felejtést. Brennernek nincs választása. El kell pusztítania Gizellát: az egyetlen embert, akit igazán szeretett.

Hihetetlenül realisztikus emellett persze félelmetes is ahogy Gizella és az őt megszálló gonosz a szemünk elé tárul. Abszolút hitelesen jelenik meg benne az egész sztori, egyáltalán  nincsenek benne túlkapások. Brenner és Gizella "kapcsolatában" van vmi misztikus, rejtélyes semmiképpen sem tekinthető szokványosnak sőt.. Ami nagyon tetszett a filmben az az, hogy semmit nem titkol el előlünk minden a maga valóságában jelenik meg púderozás nélkül. Mindazonáltal fontos szerepet kapnak benne az emberi érzelmek, viselkedések amiket nagyon hűen és őszintén ábrázol. Szerencsés a szereplőválasztás is, a zenéről nem is beszélve, ami meg kell hagyni nagyon fontos főleg az ilyen filmeknél. Mivel a zongora nagyon közel áll hozzám talán azért is vagyok ennyire elfogult a megítélésében.  Szász János, mint a film rendezője abszolút megérdemelte  a  legjobb rendező díjat. Szerintem szenzációs film mindenképpen érdemes megnézni.

 „Gyakorta mondják, hogy a tánc absztrakt műforma. Nos, lehet, hogy manapság éppen ebben rejlik a legfőbb vonzereje. Mert a kommunikáció olyan fajtája, amely még nem devalválódott.”

„A tánc a belső állapotnak a testtel való tükrözése”

/Markó Iván/

 

Lényege szerint a hinduizmus a hit és a vallási gyakorlat bármely formáját magába foglalhatja, követője tehát nem kényszerül arra, hogy valamelyik elemet egy másiknak a rovására előtérbe helyezze vagy éppenséggel kiküszöbölje. Indiában soha semmilyen vallási ideát nem fojtottak el, legfeljebb annyi történt, hogy az új eszme később összeolvadt a rá válaszoló más eszmékkel. A hinduk az istenséget bármilyen megjelenési formájában hajlandók tisztelni, a legszokatlanabbikban is; a tanítások tartalmát illetően szintén toleránsak, tehát természetesnek veszik, hogy mindenki - hindu vagy nem hindu - azt a tanítást követi, amelyik neki személy szerint a legrokonszenvesebb. A hindu ember felvehet valamilyen másik vallást anélkül, hogy megszűnne hindu lenni. A vallási gyakorlat szokatlan formáira, az idegen, taszító istenekre vagy az elfogadhatatlan tanításokra legrosszabb esetben azt mondja, hogy nem célravezetőek. Másfelől a hinduk eleve szintetikusan gondolkodnak, így azt is hajlamosak feltételezni, hogy a legmagasabb rendű isteni hatalmak mintegy kölcsönösen kiegészítik egymást. Az a kérdés, hogy van-e isten vagy nincs, ill. hogy egy van-e vagy több, szerintük nem tartozik a vallás lényegéhez. Utóbbi, mármint a vallási igazság, amúgy is túl van a szavakon, dogmákról vitatkozni tehát fölösleges.

ui: h ez miért került ide?! csak annyit mondok,h etika óra "shy" kistanár... :)

Savanyún, csonkán, nagy mezõ fölött,
Talán tizedszer ilykép, megrabolt,
Balog utasként ballag át a Hold.

Arcán vén kópék fáradt mosolya
S alant szörnyedt, bús sóhajba veszõ
Kínjaival mered föl a mezõ.

Forradásos mezõ, fukar, kopár,
Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg,
Fényével a Hold öntözgeti meg.

S fagyos fényben e nagy hulla terül,
De messze szélén félénk vándorul
Egy lyány csókos férfiára borul.

Mintha sohse járt volna itt Halál,
Az Élet, ez az eltörött derék,
Kigyós örömmel üti föl fejét.

S mert Földre nézni csókért küldetett,
A Hold ujjongva, bízón kiragyog
S száz halál-bûnért küld bocsánatot.

/Ady Endre - A MEGNŐTT ÉLET/

"A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos, vagy izgalmas dolog történik, hanem azok, amelyek egyszerű, kicsi örömöket hoznak, amik úgy követik egymást lágyan, mint ahogy gyöngyszemek peregnek le a zsinórról."

„A vándor számára minden szembejövő ember angyal lehet, minden kegyhely kinyilatkoztatás színhelye, a természettel való találkozásban benne vibrál a "hely szellemének" jelenléte. Még a közönséges, mindennapi dolgok is numinózussá válhatnak -  egy arc a tömegben a metróállomáson, varjak a telefonkábelen, napfény a pocsolyában...”

 /Hakim Bey/