„Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vakvéletlen szeszélyének.” /Jane Austen/

one place

2007\12\28 Floh Szólj hozzá!

Foo Fighters - The Pretender lyrics

Keep you in the dark
You know they all pretend
Keep you in the dark
And so it all began

Send in your skeletons
Sing as their bones go marching in... again
The need you buried deep
The secrets that you keep are ever ready
Are you ready?
I'm finished making sense
Done pleading ignorance
That whole defense

Spinning infinity, boy
The wheel is spinning me
It's never-ending, never-ending
Same old story

What if I say you're not like the others?
What if I say you're not just another one in your place?
You're the pretender
What if I say that I'll never surrender?

In time or so I'm told
I'm just another soul for sale... oh, well
The page is out of print
We are not permanent
We're temporary, temporary
Same old story

What if I say you're not like the others?
What if I say you're not just another one in your place?
You're the pretender
What if I say that I'll never surrender?

I'm the voice inside your head
You refuse to hear
I'm the face that you have to face
Mirrored in your stare
I'm what's left, I'm what's right
I'm the enemy
I'm the hand that will take you down
Bring you to your knees

So who are you?
Yeah, who are you?
Yeah, who are you?
Yeah, who are you?

Keep you in the dark
You know they all pretend
Címkék: dalszöveg
2007\12\24 Floh Szólj hozzá!

Ady Endre: Karácsony

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén’ a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén, hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs  itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

 

Kihűlt a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét –

Beteg a világ, nagy beteg…

 

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Óh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

Címkék: versek
2007\12\22 Floh Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc: Varázsló illatok

Van hetvenhét rabom. Hetvenhét kis üvegben
  laknak két doboz fenekén:
ritka olajokat és szárnyas szeszt kevertem
  össze, s a furcsa gyüjtemény
 
hetvenhét szellemet tart most szolgálatomra,
  hogy szórakoztasson, ha kell
s télen tavaszba, vagy hogyha utazni vágyom,
  más világokba vigyen el.
 
Hallottad biztosan, hogy szidták a bolondot,
  a beteg agyat és szivet,
a Költőt, aki a szagokat legelőször
  ünnepelni merészkedett,
 
hallottad biztosan, de ma már meg sem érted,
  hogy mi van abban beteges,
hogy illatokat úgy őrzöl, mint szót az írás,
  vagy zenét a forgó lemez.
 
Nem értem én se… És az üvegekhez nyúlok
  és puhán, mint a túlvilág,
előborzonganak törékeny börtönükből
  az illanó esszenciák,
 
puhán és halkan és édesen, mint az élet
  vagy mint a halál, hidegen,
s nemsoká, mintha én magam is párolognék,
  úgy lebegek a semmiben,
 
ugy ringok, úszok: a testben már csak egyetlen
  izgatott érzék működik
s a ritkuló anyag szinte a végtelenbe
  tolja szét a határait.
 
Szálljatok, szellemek, hetvenhét üvegemből
  szálljatok és meséljetek:
Lótusz, téged magam hoztalak Kairóból,
  s ahogy beiszom lelkedet,
 
megint ott járok az arab sikátorokban,
  a muszki gyékénnyel födött
utcáin, boltok és a háromkezü ember
  és ezer más csoda között,
 
aztán te lengsz körül, Akác, egész fasornyi
  illatözönnel fujva el
Afrikát, és te, szűz Jázmin: benned a május
  édes emléke énekel.
 
Lángoló réteket terítesz szét köröttem,
  Kaliforniai Pipacs,
utazunk: te, Mosusz, te Szibéria, Szantál,
  te Sába királynője vagy,
 
s nem fogytok el soha: gyantás rengetegekből
  csapsz felém, Erdei Fenyő,
és jönnek társaid, Jácint, Liliom és mint
  angyalok közt egy röhögő
 
fekete ördög, úgy tombol öklendve hagymás
  dögszagod, Asa Foetida,
míg el nem mos a vad Zeller, az agyigszúró
  Torma s a halvány Rezeda.
 
Szálljatok, rabjaim! Ugy játszom veletek, mint
  bűbájos mesék hősei
a palackokba zárt óriás szellemekkel,
  és úgy szeretek játszani,
 
ugy szeretek ma is, mint rég, gyerekkoromban,
  mikor még alig volt mivel,
oldozzátok megint szabaddá a világot,
  rabságom hadd felejtsem el:
 
hadd felejtsem, milyen józan undorban élek,
  hisz úgy megritkult a varázs,
hogy már éveket ér öregedő szivemnek
  egy percnyi elragadtatás.

 


 
Címkék: versek
2007\12\10 Floh Szólj hozzá!

JELEN, MULT, JÖVŐ

Az elmultba szemem tétován tekint

Egy percre csak! Üldözi a jelen,

Nem pihenhet régi emlékeken,

Unos untalan visszatér megint.

 

A jelen, oh! a jelen mindig bántott,

Amerre én, mindig arra haladt,

Tövisekkel hinté bé az utamat

S elvett tőlem reményt, boldogságot.

 

Nem veheté el, bár kínzott nagyon

- Történik minden, ahogy írva vagyon -

Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.

 

Tövises úton segít a jövendő;

Jövőben dicsőül meg a szenvedő;

Jövő mutatja az utat előttem!

 

/József Attila/

Címkék: versek
2007\12\07 Floh Szólj hozzá!

Charles Baudelaire: A Vakok (Les Aveugles)

Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!

Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.

Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják

nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.

 

Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,

minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,

sohase láthatod a kövezet fölé

hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.

 

Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,

amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt

a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében

 

én is, az iszonyig keresve a gyönyört,

tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört

szívvel kérdem: „Vakok, mit lestek ott az égen?”

 

/Babits Mihály fordítása/

Címkék: versek
2007\12\02 Floh Szólj hozzá!

Valami örök

Valami örök tovasuhogás

valami csöndbe, puha végtelenbe,

valami tegnap, mely mintha ma lenne,

valami vízalatti ragyogás,

valami messze, panasznéma gyász,

valami jaj, melynek már nincs keserve,

valami vágy s a vágy tilalma benne,

valami könnyű, szellőhalk varázs,

valami, ami nem is valami,

valami még kevesebb, az, ami

valami tüstént kezd csak sejleni,

valami lassú, árnyhűs rejtelem,

valami, ami újul szüntelen,

valami gyors, lőtt seb a szivemen.

 

/Szabó Lőrinc/

Címkék: versek
süti beállítások módosítása